Előkotortam a régi elmaradásomat  - Lanarte 34790 -, és újult erővel nekiláttam böködni, mutatom hol tartottam és most hol állok:

Átléptem a lélektani határt, kész a fele, most már ki kell "nyomni", nincs mese!Ha átrágtam magam rajta,jöhet valami más, de egy régi mumust le kell küzdenem a személyében. Életem fő műve, mindig azt mondom! :) Mindig jön valami ihletadó, vagy ünnep, és aztán félreteszem, majd elő se veszem van úgy, hogy évekig (ezt le se merem írni)..így lettem én javíthatatlan MUK-ista (a legrosszabb fajtából).Na de az vesse rám az első követ, akinek nincsenek mumusai a szekrényben! :))) Kitűztem magamnak egy határidőt, de nem írom ki, mert aztán biztos megszegem, inkább csak magamnak, titkon a sötétben....Imádom még mindig, csak az a sok egyforma zöldből 1-1 szem, meg a fehérrel hímzés amit nem nagyon szeressek, meg ki kell terülni vele, rendre a gyerekeim cibálgatják a szoba négy sarka felé a cérnaszálakat. Az a baj én csak akkor szeretek hímezni, ha van legalább két-három órám egyben, megy valami kellemes film - pl: Miss Marple - nincs nyüzsi, csillog a lakás, minden dolgom elvégezve, és persze még nem múlt el este 10 óra, mert akkor már egybefolyik minden apró jel a szemem előtt. Na ilyen ideális állapot nem igen van mostanság, ezért - sem - haladnak a hímzéseim. ;)