2008. március 27., csütörtök

Az úgy volt, hogy beírtam reggel egy szép hosszút..aztán elfelejtettem lementeni és lefagyott a gépem...éljen elszállt minden magvas gondolat...próbálom reprodukálni, de addig is találtam egy isteni blogot...vagyis nekem az, mióta romantikával közelítek a Slow foods és a régi parasztházak felé....
Ház ez lenne az....tessék böngészni..azt hiszem én az elejétől el fogom olvasni, mert ahogy visszapörgettem a konyha eléggé hasonlatos képet mutatott ahhoz amit tervezgetünk....na akkor próbálom előlről...de most néha azért rámentek;)
Nagy dilemmában vagyunk, én meg a Párocskám...lakás vagy ház... város vagy falu... a könnyebb(?) jövő reményében nagy hitel vagy egy biztonságosan vállalható kicsi ... nem hinném, hogy más ennyit görcsöl ezen, mint mi....egy biztos, hogy valami lesz...vmit idén venni kell ... vhol.. de hol és mit és mennyire merjünk vállalni...betoji vagyok...tipródom..naponta más elképzeléseim vannak... a Párom vonzódik titkon a falusi romantikához...parasztház...parasztbútor...nemhiába néptáncos a lelkem... meg világ életében tanyán élt...nem vágyik zsúfoltan lüktető nagyvárosra, mint én ... vagy legalábbis csak egy szintig ... megyeszékhely neki már nem fér bele ... a romantikus érzet...a tradicionalitás és puritán egyszerűség nekem is tetszik, de hol és mennyiért ... amiben biztosak vagyunk, az hogy milyen lesz a konyhánk, meg a bútoraink... de merjünk-e nagyon álmodni...nagy hiteleket a nyakunkba venni, mondván a város az csak város, a gyerekeknek is több lehetőségük lesz, más életszemléletük, közelebb a munkahely, van kórház, úszoda, a metropolisz nyújtotta minden luxus, értékálló ingatlan..semmi pejoratív "falusi" jelző .... aztán a másik véglet a csend és nyugalom, kertesház, hagyomány... fele vagy harmad áron...kicsi teher, talán biztonságosabb jövő...itt élnek a rokonaink, van kinek "lepasszolni" a gyereket vészhelyzetben, magunkhoz tudjuk anno majd venni a gondozásra szoruló egyedül maradó szülőt.... de akkor folyamatosan vezethetünk, nekem is kocsit kell vennem, nem kerülök közelebb a munkahelyemhez, az esetleges lehetőségekhez - amik lehet csak fikciók!? -, másabb életszemlélét, kevéssé értékesíthető ingatlan... a még meg sem született :) gyermekeim biztosan ingázni kényszerülnek már a középiskolától...és lehet, hogy nem a közelünkbe kezdenek független életet .... hát zanzázva ez a mérleg ... most légy okos Domokos!
A konyhaképek inkább csak hangulatok..amit mi szeretnénk az egy kicsit más...régi tégla, vastag antik csiszolt munkalap, beépített konyhai gépek, fehér mázas csempe között 4-5 kék-sárga-fehér fajansz - csiszolt lakkozatlan polcok és szekrénykék, porcelán és kovácsoltvas foggantyúk...hajópadló...sötétre pácolt étkező, tölgyfa szekrény...a falakon a végre elkészült hímzéseim :))...zöldmázas cserépkályha...gyapjú szönyeg...fa burkolat...a kanapén a len-bordó monchromos párnáim, mellette kosárban az épp készülő/félbehagyott hímzéseim...tejüveg-kovácsoltvas-porcelán kombinációs régi csillárok..téglából rakott terasz és járda, vastag fű...kerti "sütömke/kemence"....hm...blilibe lóg a kezem :)))


3 megjegyzés:

Zsófia írta...

Húú, nekem is nagyon tetszenek ezek a konyhák és ahogy leírtad megjelent a szemem elött....nagyon szép és otthonos lesz! :-)

judilla írta...

Ilyen házikóban én is szívesen éldegélnék!:)
Mi anno a gyerekek miatt nem költöztünk ki falura. Pont a bejárások miatt.Majd talán egyszer, ha kiröpültek a gyerkőcök, sikerül megvalósítanunk.

Cherry írta...

Mi pont az ellenkezőjére döntöttünk. Budapest külvárosába költöztünk a központból. Igaz, hogy 1 órát utazunk a munkahelyünkre, de van kert, jó levegő, csend, virágok, csillagos ég, saját ház (nagy adóssággal)aminek lelke van és amikor hazaérek béke van és nyugalom. Itt fel lehet töltődni az egész napos stresz után.