Új napra ébredtem, 1 órával korábban,mint ahogy szerettem volna..nehezen szokom az óraátállítást, pláne ha vasárnap reggel 7-kor hívogat a főnököm, hogy mi a gépem jelszava...pénterken belehánytak a nyakamba a buszon...azt hiszem ez volt az abszolut végpont a buszozós életemben...veszek egy kocsit...nekem senki se hányjon a nyakamba...
Hortenziánál és Norvéghalásznál láttam a blog "szülinap-ünneplés"-t...és tetszik...:) az enyémnek május 5-én lesz a 2. születésnapja...kellene vmi ajéndékot csinálnom...mármint az olvasóimnak....vmi apró bájosat...és legalább megtudom, hogy kik olvasnak rendszeresen....hm....pompás ötlet....majd szólok;)
Ma este sütit sütök, ha időben hazaérek...és hajat mosok...és kicsit belebökök végre vmelyik böknivalómba....márha lesz erőm...ma vmi irtó nagy meghívó postázás lesz a cégnél..még kész sincs a "bepostázandóság"...ha itt kell maradnom este bunkó leszek és morgós....már érzem...fáj a fejem...
Ja és el ne felejtsem vettem 4 anyagot a Tűvarázsban +2 patchwork anyagot..némi gombbal fűszerezve...pár cérnát..olyan projekthez amit megkívántam - levendulás - de hogy valaha meghímződik -e jó kérdés...az anyagok csodásak...egy Debbie Mummos napraforgós méhkaptáros, egy minizöldséges Zweigart...egy fehér Murano azt hiszem, 1 nagykockás len Zweigart..vmi új...egy Edinburg...és egy Belfast...egyszer vmire..elfekvőbe...ha netán nem jutnék hozzá anno ilyen finomságokhoz...kihasználom a lehetőséget a halmozásra, amíg van honnan halmozni..igaz lassan már vennem kell egy nagy komódot a hímzős holmimnak..vagy a mostanit az új házikóba kinevezem hímzős komódnak...hm..nem is rossz ötlet...lesz ám varrós sarkom;) megígérte a kedves...magától! mondván nem szeretnél Te egy varrósarkot?ahol kinn van a varrógépem vmi régi Singer állványon, a hímzőas motyóim egy komódban..lámpa
..meg a fal tele a szenvedélyemet tükröző mütyűrkékkel, polcon a millió mintám, újságom...DE SZERETNÉK...apropó újság...képzeljétek bezárt az újságosom :(( hogy lesz így Susannám!? és mégcsak nem is tudtam róla...na nem mintha nem lenne 10 életre elég mintám és újsátgom, de a megszokás...az újdonság varázsa...vanaki bélyeget vesz..én Susannát..meg csipkét, gombot, cérnát,anyagot...hangulatot...antik csipkére vadászom épp...vitrázsfüggönyt akarok csinálni a majdani konyhámba...olyat, mint Ausztriában láttam...akinek kidobnivaló ilysmilye van gondoljon ám rám;)...

Az úgy volt, hogy beírtam reggel egy szép hosszút..aztán elfelejtettem lementeni és lefagyott a gépem...éljen elszállt minden magvas gondolat...próbálom reprodukálni, de addig is találtam egy isteni blogot...vagyis nekem az, mióta romantikával közelítek a Slow foods és a régi parasztházak felé....
Ház ez lenne az....tessék böngészni..azt hiszem én az elejétől el fogom olvasni, mert ahogy visszapörgettem a konyha eléggé hasonlatos képet mutatott ahhoz amit tervezgetünk....na akkor próbálom előlről...de most néha azért rámentek;)
Nagy dilemmában vagyunk, én meg a Párocskám...lakás vagy ház... város vagy falu... a könnyebb(?) jövő reményében nagy hitel vagy egy biztonságosan vállalható kicsi ... nem hinném, hogy más ennyit görcsöl ezen, mint mi....egy biztos, hogy valami lesz...vmit idén venni kell ... vhol.. de hol és mit és mennyire merjünk vállalni...betoji vagyok...tipródom..naponta más elképzeléseim vannak... a Párom vonzódik titkon a falusi romantikához...parasztház...parasztbútor...nemhiába néptáncos a lelkem... meg világ életében tanyán élt...nem vágyik zsúfoltan lüktető nagyvárosra, mint én ... vagy legalábbis csak egy szintig ... megyeszékhely neki már nem fér bele ... a romantikus érzet...a tradicionalitás és puritán egyszerűség nekem is tetszik, de hol és mennyiért ... amiben biztosak vagyunk, az hogy milyen lesz a konyhánk, meg a bútoraink... de merjünk-e nagyon álmodni...nagy hiteleket a nyakunkba venni, mondván a város az csak város, a gyerekeknek is több lehetőségük lesz, más életszemléletük, közelebb a munkahely, van kórház, úszoda, a metropolisz nyújtotta minden luxus, értékálló ingatlan..semmi pejoratív "falusi" jelző .... aztán a másik véglet a csend és nyugalom, kertesház, hagyomány... fele vagy harmad áron...kicsi teher, talán biztonságosabb jövő...itt élnek a rokonaink, van kinek "lepasszolni" a gyereket vészhelyzetben, magunkhoz tudjuk anno majd venni a gondozásra szoruló egyedül maradó szülőt.... de akkor folyamatosan vezethetünk, nekem is kocsit kell vennem, nem kerülök közelebb a munkahelyemhez, az esetleges lehetőségekhez - amik lehet csak fikciók!? -, másabb életszemlélét, kevéssé értékesíthető ingatlan... a még meg sem született :) gyermekeim biztosan ingázni kényszerülnek már a középiskolától...és lehet, hogy nem a közelünkbe kezdenek független életet .... hát zanzázva ez a mérleg ... most légy okos Domokos!
A konyhaképek inkább csak hangulatok..amit mi szeretnénk az egy kicsit más...régi tégla, vastag antik csiszolt munkalap, beépített konyhai gépek, fehér mázas csempe között 4-5 kék-sárga-fehér fajansz - csiszolt lakkozatlan polcok és szekrénykék, porcelán és kovácsoltvas foggantyúk...hajópadló...sötétre pácolt étkező, tölgyfa szekrény...a falakon a végre elkészült hímzéseim :))...zöldmázas cserépkályha...gyapjú szönyeg...fa burkolat...a kanapén a len-bordó monchromos párnáim, mellette kosárban az épp készülő/félbehagyott hímzéseim...tejüveg-kovácsoltvas-porcelán kombinációs régi csillárok..téglából rakott terasz és járda, vastag fű...kerti "sütömke/kemence"....hm...blilibe lóg a kezem :)))

A nagy boldog húsvét megkezdődött...kár, hogy lebetegedtem,igaz szabin vagyok mától, de szakdolit kell(ene) írnom...ehhez képest netezek és kocsonyát főzök..életemben az elsőt...közben mindenki hívogat...élen a főnökömmel...én komolyan mondom mindenki lelkére kötöttem pedig, hogy hagyjanak már kicsit pihenni...találtam viszont Nina multiján egy nagyon szépet,amit egyszerűen meg kellett kezdeni...nem volt mese:)...ilyen lesz ha elkészül...első körben csak a "szívke" hímződik, és lehet, hogy párnaformájúra, mert az anyagválasztás elég keservesen ment...vagy mini lett volna vagy nagy...ez ilyen középnagy...vagy mi...Zweigart fehér Jazlynn...a középső miniszív van készen szóval irtóra belehúztam, de október 4-ig még van időm...ez lesz a nagy nap dátuma előreláthatólag...

Meg kell böknöm az ehavi Lusta SAL-t is, meg a tavaszi Lanomat se kellene már ennyire magára hagynom...és ott a szakdoli...meg sütit is kellene varázsolni...holnap színház...Moliere:Mizantrop...posztertartó sín...hallotatok már ilyet!?Ezt szeretne a barátnőm fia névnapjára...én időben cellux volt maximum..vagy rajzszög :)) de hogy hol szerzem be holnap ez még rejtély...

A kocsonyám már kezd kocsonyaillatú lenni...ma böjt van...legalább ma be kellene tartani...főzök vmi zöldet magamnak...lehet ezt a délelőttöt pihire szánom...aztán szakdolizom....gyorsan rábeszéltem magam,mi!?:)

Nem vesztem el, csak kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok:). Meló látástól mikulásig, közben suli, szakdogát kellene írni a hétvégén, de miből és hogyan és mikor...naszóval nem is folytatom...házat nézni időnk sincs lassan nyárig....

KÖSZÖNÖM DRÁGA MELLCSILLA AZ AJÁNDÉKOT!!! IMÁDOM...annyira vágyam egy ilyenre ;)

Már használatba fogtam, belejegyzeteltem egy húsvéti bannert, amibe jól belekaptam, kész 1 monocrom nyuszi, meg 1,5 tojás...naszóval az anyag sötét a fonalhoz...vagy mi...alig látszik a Zweigart Newportomon a tavaszi rezeda-narancssárga kombinációs melírozott a DMC :(( szomorú...bannernek indult lehet kicsi lógóka lesz belőle..igaz mindjárt vége a húsvétnak is...meg otthon se igen leszek....

A barátnős Lant régen böktem ,idő-idő-idő...még jó, hogy a monocromom egész jól áll, kész 2 block teljesen....minden nap eldöntöm, hogy hímzek aztán mire hazaérek olyan késő van és olyan dög fáradt vagyok, hogy semmi se lesz belőle...így csak napközben csorgatom a nyálam pillanatok erejéig, mikor suztyiban meglesem a blogos alkotásaitokat.

A másik ami miatt nem igen érek rá, hogy gőzerővel szervezzük a "pártahullásomat" ;) Az ügy halad, már megvan a terem, a zenekar, vőfély...én meg a lagzi..hehehe...ahhoz képest, hogy szolíd 40 személyből indultunk, meg semmi körítés csak egyszerű ebéd, beletorkoltunk egy hagyományos nagyszabású vidéki lagziba...a furcsa az, hogy még élvezzük is a felhajtást :)...mármint így előre látatlanba...és azon kuncogtunk pl. tegnap este a zenészektől hazafelé, hogy hogyan kellene kondiba hozni magunkat, hogy bírjuk az egész éjszakás táncot...furcsa az élet,mi!?

Kaptam csodás virágokat a névnapomra, remélem jelentős hányadás sikerül megtartanom...nem vagyok vmi jó gazdájuk, mint köztudott...na majd a Párom megszakérti őket...most szaladok...ajánlatot kellene írnom....fuj-fuj-fuj...

Hát így álltam hétfőn este...kedden este befejeztem, de arról nincs fotó...a "toj-tojos" meg gyíkul áll...sajna...más foglalkozat mostanában...

Csatlakozz te is "Slow Foods" mozgalomhoz! :)

"Zaklatottan, gyanakodva vásárolunk, félszívvel főzünk, üveges szemmel lapátolunk, indignálódva kérjük a számlát. Nem jó az állagunk. Régi receptek, ízek, szokások tűnnek el, családok mennek tönkre, régiók és egész országok gasztronómiai kultúrája sivatagosodik el. A táj is egyre érdektelenebb, a biokémiai mutatványokkal előállított ételszerűségek a vevőre és a természetre egyaránt veszélyesek. Hovatovább a lassúságra,

az érzéki örömökre áhítozó

különcöknek nálunk, Olaszországban is illegalitásba kell vonulniuk." Állítólag így pufogott húsz éve a római gasztronómiai szakíró, Carlo Petrini, amikor szokásos délutáni sétája közben a Spanyol lépcsőhöz ért. A szívének oly kedves helyen kis híján szívszélhűdést kapott: épp egy új McDonald'sot kezdtek el építeni. Hogy a métely az ízeire büszke város közepére is befészkelhette magát, úgy felpaprikázta Petrinit, hogy a visszavonulás helyett kardot rántott. Lázasan szervezkedni kezdett, és elvbarátaival 1989-ben Párizsban megalapította a nemzetközi Slow Food mozgalmat. A fast food szövetkezők jelképe egy csiga lett. Ma száz országban, százezer taggal, által szimbolizált jelenségek okai és következményei ellen négy központi irodával ugyanazt akarják, mint az elején: "Megóvni az asztal örömeit a modern, gyorséttermi ételek és életmód homogenizáló hatásaitól." Az előretörő génmódosítás, tökélyre vitt ízfokozás, burjánzó hipermarket- és étteremláncok időszakában ez szerintük aktuálisabb, mint valaha.

Hogy ebbe itt-ott némi mítosz, akár sznobéria is keveredhet, azt Erdős Zoltán szerint is nehéz volna tagadni. Ebből azonban állítólag senki sem csinál hasznot, legalábbis a hazai konvíviumokban. Egy négyfős kóstoltató csoport összesen húszezer forint bevételt szedett össze a legutóbbi szatmári rendezvény során. A hagyományoshoz való ragaszkodás ma inkább idő- és költségigényes hobbi, de a komótosság szelleméből szerencsére viszonylag egyszerűen is kivehetjük a részünket. "Keressünk egy kis piacot. Barátkozzunk össze a termelőkkel, győződjünk meg arról, honnan származik, miként készül az adott termék. Hetente legalább egyszer közösen vásároljunk, főzzünk a családtagokkal, barátokkal. Próbáljunk ki régi recepteket. Lassan, élvezettel együnk, közben megjön a kedvünk, hogy beszélgessünk" - tanácsolja Erdős Zoltán.

Rendekné, Olga, kiskunsági gazdálkodó és családja mangalicakolbásza eddig az egyetlen magyar termék, amely nemzetközi oltalom alá került. A futóhomokkal (helyi változatban: fosóhomokkal) körbevett húszhektáros gazdaság Lajosmizse közelében található. Rendekék régi magyar, illetve alternatív fajtákat is termesztenek, vegyszer nélkül. Rendben tartják a körülöttük található természetet, helyi anyagból építkeznek, fűtenek, és megharcolnak a tájért: sikerrel torpedóztak meg egy trágyalerakót, és ellenzik a helikopteres pusztanézést. A kapuban két borjú méretű házőrző terel befelé, a tornácon menta, kapor, paprika szárad, egy üvegben sűrű zöld diólikőr készül, a köcsögben aludttej. Többfunkciós kemencében kenyeret sütnek, kolbászt füstölnek, gyógynövényt szárítanak. A szárazságtűrő homoktövisnek állítólag minden porcikája gyógyít, és az import citrusféléket is kiváltja. "Minek enni olyat, ami két hetet utazott és meggázosítják" - vallja Rendekné, aki azt szeretné, ha minél több régi termény fennmaradna, mert azok szerinte egészségesebbek. A paprika, paradicsom, uborka, hagyma mellett ezért szegfűkörtét, batulalmát, pogácsaalmát és bőralmát, csicsókát, lóbabot termelnek, amit eladnak vagy saját márkanéven zöldségkonzervként hoznak forgalomba. Rendekék fájlalják, hogy a régi fajták szaporítóanyagához egyre nehezebb hozzájutni. A kerekegyházi nyugdíjasok cserélgetnek még egymás között, vagy a kecskeméti és tápiószelei agrárkutató intézetektől lehet szerezni belőlük. Kereskedelmi forgalomban már jobbára csak külföldi magvakat kapni, amelyek Olga tapasztalata alapján

ízetlen termést hoznak,

és nem is bírják a magyar földet - a bolti, tápoldatban cseperedő fóliás paradicsom szinte nem is ér talajhoz. A tyúk, kacsa, liba ólja mellett a húsáért tartott rackajuh lakik, az egyetlen szamár télen trágyát hord, de "amúgy nem töri össze magát". A harminc mangalica nincs a helyén, rátúrták a homokot a villanypásztorra, és kisétáltak."A tilos nekik is jobb." A szőrös jószág az ősi magyar zsírsertés és egy szerb fajta keresztezéséből született, a rokonság ezen ágát Olga nem szívesen hangsúlyozza.A gyorsan hízó fajták a gazdálkodó szerint csak a szemnek jók, a gyomornak nem, egy rendes disznó két év alatt hízik meg - a hagyományos mangalica telítetlen zsírsavakat, jófajta koleszterint tartalmaz, a húsáru egy része a Lehel téri csarnokban talál gazdára. "Ez nem az a beállós fajta" - figyelmeztet az asszony, amikor a visszatérő állatok dühösen röfögve menekülnek a fényképezőgép elől. A kerítésen átmászva azért megpróbáljuk a lencse elé terelni őket, de csúfos kudarcot vallunk, állítólag egy év, míg az ember alapfokon megtanul kanászkodni.

"A Slow Food-oltalom úgy lett, hogy idetévedt egy ember, és evett a mangalicából" - meséli Rendek Olga, miközben kolbászt, szalonnát, házi kenyeret, zöldséget tesz elénk. Innentől nehéz figyelni.A sajátos, paprikásan fűszeres íz híre valahogy eljutott a mozgalom vezetéséhez, akik Piemontból eljöttek látogatóba. Haraptak, összenéztek, nyeltek, megrázták a kezét, le kellett írnia, hogyan és miből készül a kolbász. Azóta jegyzik őket, bekerülnek a kiadványokba, nemzetközi kiállításokra mennek, kapnak ingyenstandot, fizetik az útiköltséget, segítenek nekik a hírverésben, Olgát már a BBC is meginterjúvolta. Cserébe mozgalmárkodni kell, így jött létre a helyi, kiskunsági konvívium, ahol a kulturális-kulináris túraútvonalon a vendégekkel kamráról kamrára járják a tanyákat. A család hagyományőrzőként is aktív, a parasztház valóságos múzeum. Rendekék iskolákba járnak előadásokat tartani, "hogy ne csak a chipset egyék a gyerekek", szemünk előtt tízóraira oldalast harapdáló alsósok képe jelenik meg.
(Programokról, csoportokról bővebben a www.slow-food.hu honlapon.)

Ez vmi gyönyörűséges....én is.... én is..én is akarok ilyet varrni!!!! Vagy legalábbis belevágni :)