Új év, új könyv. A kezdeti nyögvenyelős kezdés után beszippantott, sőt azt kell mondanom szerettem.
Mást vártam, mint amit kaptam. Nem volt humoros, nem volt könnyed, nem volt rózsaszín. A narrátor jó ötlet, így könnyedén beleilleszkedik kivülállóként az ember, nem érez kényszert egyik szereplővel sem az azonosulásra. Szerettem, ahogy rávezetett arra mi a párkapcsolat lényege, szerettem az eltévesztett köszönéseket és a félrecsúszott nyakkendőket...tanúságosan nyomorult volt Márta monológja Léna kórházi ágyánál, olyan igazán gyarló és emberi, talán még szántam is. A vége pedig brilliánsan kettős...jó mulatság férfi munka volt! 5/5. És kösz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése